Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asztrológia és a mítoszok 4.

2010.03.23

 

BAK

 

   A Bak jegyében elérkezünk a téli napfordulóhoz, amikor is 60°-os szögben érik a földet a nap sugarai, ezért ekkor vannak a leghosszabb és legsötétebb napok az évben. A Bak így a sötétség szimbólumává válik. 

Mitológiában Kronosz és Zeusz története világít rá a Bak jegyére.

    Kronosz - Zeusz apja – aki apja Uranos anyja kérésére kiherélte, mert Kronosz apja Uránusz testvéreit a Tartarosz mélyére vetette. Uránusz megjósolta Kronosznak hogy őt is az egyik fia fogja legyőzni. Ezért amikor testvérétől Rheiától gyermekei születtek, azokat mind megette. Rheia azonban Zeuszt születése után elrejti, és egy követ etet meg Kronosszal, majd Zeuszt felakasztja egy fára – azért, mert Kronosz mind az eget, a földet, a vizet uralta, hogy ne találja meg. Más monda szerint Kréta szigetén egy barlangban élt. Amaltheia kecske gondjaira volt rábízva, aki a tejével táplálta, Zeusz ezért hálából az égre helyezte a j csillagképben.

   A Bak jegy egyik ábrázolási módja, amikor a halfarokban végződik a Bak teste. Ez azért van így, mert a Bak csillagkép farka belelóg a  k csillagképbe, a farka segítségével, viszont képes úszni. 

    A kereszténységben Jézus születése A szimbólum. A világosság visszatérését ünnepeljük a téli napfordulónál meghal a A, de van remény a feltámadásra. Az ókori népeknél ez az ünnep megint áldozattal jár, feláldoznak egy Bakot, ezzel próbálják rábírni az isteneket, hogy a A visszatérjen. Ebből a rituális szokásból ered a bűnbak kifejezés. Fel kell áldozni egy bakot ő a bűnös a Nap haláláért. 

A Bak jegyében az anyag halott. A Bak már tudja, hogy nem hal meg, hiszen Ő a beavatott, ezért vár az újjászületésre.


    A kereszténységben Jézus születése A szimbólum. A világosság visszatérését ünnepeljük a téli napfordulónál meghal a A, de van remény a feltámadásra. Az ókori népeknél ez az ünnep megint áldozattal jár, feláldoznak egy Bakot, ezzel próbálják rábírni az isteneket, hogy a A visszatérjen. Ebből a rituális szokásból ered a bűnbak kifejezés. Fel kell áldozni egy bakot ő a bűnös a Nap haláláért. 

A Bak jegyében az anyag halott. A Bak már tudja, hogy nem hal meg, hiszen Ő a beavatott, ezért vár az újjászületésre.

 

VÍZÖNTŐ

 

    A mítoszok erről írnak a legkevesebbet, de Ganümédész története a Vízöntőséget jeleníti meg. Ganümédész pásztorfiú az istenek pohárnoka. Amikor egyszer legeltette nyájait Ida hegyén, Zeusz meglátta őt. Megtetszett neki az ifjú, s Zeusz sassá változva elragadta az ifjút és elvitte az Olümposzra és az istenek pohárnokává tette.  A k szimbóluma egy fiú, aki éppen vizet önt egy pohárba. Amilyen módon ezt teszi, az kifejezi a másságot, a különlegességet.

    A legendák közül a Vízöntő megértéséhez Prométheusz története az irányadó. Prométheusz az emberiség jótevője, a megtestesült büszke dac és kitartás, szabadság és emberszeretet. Mikor Zeusz fellázadt apja Kronosz ellen, Prométheusz Epimétheusszal Zeusz oldalára állt, s bízott abban, hogy egy jobb, igazságosabb világrend is kezdetét veszi. Zeusz Prométheusszal való kapcsolata a győzelem után egyre inkább elhidegült. Mikor a sors rendelése szerint a földön meg kellett jelennie halandó fajoknak is, akkor azoknak tulajdonságokkal való felruházását Prométheuszra és Epimétheuszra bízták. Epimétheusz kérte bátyját, hogy hagyja rá a feladatot. Prométheusz engedett testvére kérésének. Mikor Epimétheusz munkáját Prométheusz megtekintette dühösen vette észre, hogy az embernek nem jutott semmi a tulajdonságokból, de addigra már kiürült Epimétheusz tarsolya. Prométheusz szomorú volt, hisz az összes élőlény közül pont az embert szerette a legjobban - s azon gondolkodott, hogy miként segíthetné meg az emberi fajt. Azért, hogy segítse őket, odaajándékozta nekik a reményt, a tudásvágyat és a legfontosabbat, az Olümposz tűzhelyéről vett tüzet. A tűz birtokában az emberek élete óriásit fejlődött. Zeusz azonban nem szerette az embereket és elhatározta, hogy kipusztítja az emberi fajt. Prométheusz megijedt s kérte Zeuszt, hogy hagyja életben az embereket és megígérte, az emberek áldozatokat fognak bemutatni ezentúl, hogy megengeszteljék az isteneket. Zeusz elfogadta a kérést és Prométheusz közös ünnepséget rendezve próbálta kibékíteni a halandó és a halhatatlan fajt. Azonban vita támadt az ünnepségen feláldozandó állat körül. Prométheusz az embereknek kedvezve cselt eszelt ki. A bikát feldarabolta, bőréből két egyforma zsákot varrt és a zsákokba belerakta az állat részeit. Az egyikbe a legjobb húsokat, gyomorral letakarva, a másikba a fehér csontokat, zsírba göngyölve. Miután végzett kérte Zeuszt, hogy válasszon. Zeusz természetesen a zsírral letakart zsákot választotta, s mikor rájött, hogy becsapták haragjában visszavette az emberektől a tüzet. A tűz visszavétele után az emberekre nagy szenvedés várt. Prométheusz elhatározta, hogy visszaszerzi a tüzet. Titkon parazsat lopott Zeusztól s visszavitte azt az embereknek. Mikor Zeusz észrevette, hogy Prométheusz ismét ellopta a tüzet, bosszút esküdött. Megalkotta az első halandó asszonyt, Pandorát s az ügyefogyott Epimétheusznak ajándékozta. Epimétheusz házának udvarán egy hombárba volt zárva a baj istenségei, az öregség, az irigység, a gond, a fájdalom, a kétségbeesés, a hazugság és minden, ami nyomorba dönti a halandókat. Ezt tilos volt kinyitnia Pandorának. De mivel furdalta a kíváncsiság egy alkalommal belepillantott a hombárba, s kiszabadultak a világba a rossz szellemek. Mikor Zeusz látta, hogy terve valóra vált, haragja Prométheusz ellen fordult, villámmal sújtotta a titánt és megparancsolta Héphaisztosznak, hogy súlyos láncokkal bilincselje a Kaukaszosz zord szirtjéhez. Zeusz esküt tett, hogy soha nem engedi, hogy Prométheusz megszabaduljon láncaitól. A titánt megpróbálták rábeszélni, hogy béküljön ki Zeusszal, de Prométheusz hajthatatlan maradt. Sőt elhintette, hogy ő tudja mikor és hogyan fog elbukni Zeusz. A főisten megpróbálta kifürkészni a titkot, de nem sikerült. Ekkor haragjában azt találta ki, hogy Prométeusz addig nem láthatja a napvilágot, míg nem jelentkezik egy halhatatlan, aki lemond örök életéről és helyet cserél Prométheusszal. Ez a halhatatlan évek múltán Kheiron kentaur volt, akit Heraklész talált el véletlenül a mérgezett nyilával, örök fájdalmat okozva rajta. A jóságos kentaur lemondott kiváltságáról és kérte, hogy kiválthassa Prométheuszt. Zeusz felhozatta a titánt a Kaukaszoszra, de rászabadított egy hatalmas saskeselyűt, aki nap mint nap csőrével kivájta a titán máját, amely éjjel ismét újranőtt és így szenvedései soha nem értek véget. Időközben Zeusz megszilárdította hatalmát, megnyugodott, s már csak a titokra volt kíváncsi, amit Prométeusz tudott. Prométheuszt rábeszélték, hogy mondja el a titkot Zeusznak, mert már nem bántja az embereket. A jóslatot elárulta, de a szabadulást nem fogadta el Zeusz kezéből, arra várt, hogy azok szabadítsák ki, akik miatt vállalta a szenvedéseket, az emberek. Egyszer Héraklész jelent meg a szirt alatt, a mindig célba találó nyilával s leterítette a véres lakomára érkező saskeselyűt és súlyos buzogányával leverte a titán nehéz bilincseit. Zeusz nem akadályozta többé Prométeusz szabadságát, de hogy a visszavonhatatlan eskü teljesüljön, Zeusz megparancsolta, hogy Prométheusznak gyűrűt kell kovácsolni a saját bilincséből, s abba a kaukaszoszi szikla egy darabját kell foglaltania.  E jelben örökre leláncolt maradt, de mégis szabad.

    A Vízöntő mindig újat próbál, mindig jobbítani próbál, amely szándéka egy végeláthatatlan folyamat elindulását biztosítja.

A Vízöntő jegyében a természetet védi a hótakaró, amely egyben táplálja is a földeket

 

HALAK

    Mitológiából a Halak jegyéhez Afrodité és Erósz története kapcsolódik. Tüphón, a vidra kergeti Aphroditét és Erószt. Ők beleugranak előle a tengerbe, hallá változnak, így menekülnek meg.

   Héraklész próbatételei közül a Halak jegyéhez az aranyalma megszerzésének története kapcsolódik. Héraklésznek Zeusz azt a feladatot adja, hozza el az aranyalmát a Heszperidák kertjéből. Ez azért nehéz feladat, mert senki sem tudta, hogy a Heszperiszek kertje merre található. Héraklész tanácsot kapott az Éridanosz folyó nimfáitól, hogy keresse fel az igazmondó tengeri öreget, Néreusz és kérdezze meg őt, de tartsa szorosan a markában, mert a tengeristen különböző alakokat öltve próbál majd kezéből kisiklani. Néreusz, úgy ahogy a nimfák mondták, különféle állatok alakját magára öltve próbált Héraklész elől elmenekülni, de a hős szorosan tartotta, nem eresztette el, s így ő lett a győztes. Néreusz pedig kénytelen volt megadni az útmutatást a Heszperiszek kertjéhez

Amikor ugyanazt az alakot öltötte magára Néreusz, amit a kérdésfeltevésekor, akkor kapta meg az igaz választ.

    A Halak analógia ott jelenik meg, hogy egy Halak minden felelősség alól megpróbál kibújni, megpróbálja kikerülni, hogy ne kelljen rosszat tennie, inkább próbálja elkerülni a feladatok végrehajtását.

   Aphrodité születésének mítosza is a Halakságról szól. Zeusz belevágja villámját a tengerbe, s a villámja egy kagylót ér, ami megtermékenyül, s később ebből születik Aphrodité.  Vénusz (Aphrodité) erőben van a Halak (tenger)  jegyében, hiszen a Neptun a Vénusz magasabb oktávja.

A Halak jegyében az élet ébredezni kezd, de még bizonytalan az új élet megnyilvánulása.