Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kétségek és bizonyosságok 2.

2010.03.06

    Hogyan lehet beleavatkozni az emberi sorsba? A kételyek közül, ma az ember egyik legnagyobb és legfontosabb kételye, az emberi sors maga! Ma senki sem ismeri a saját sorsát. Nem tudjuk mi vár ránk, még akkor sem, ha már hatvan, hetven évet leélt, hiszen a sors képes váratlan helyzeteket teremteni. Hány házasság bomlik fel ma idős korban, hány édesanya temeti el a gyermekét, pedig soha nem gondolta volna, hogy ez így fog történni.  Sajnos a bizonyosság nem függ az életévektől, sem a tapasztalatoktól, így a kétely mindig bennünk marad, hogy amit teszünk, az eljuttat-e abba az élethelyzetbe, amit mi elképzelünk magunknak. De ahhoz, hogy mi valósan tudjunk elképzelni az életünket, ahhoz tudnunk kellene, hogy mi az a végeredmény, amit a sors minden képen be fog hajtani, amit nem kerülhetünk el. Én azt gondolom, hogy az embernek egyetlen megoldásuk van, ha tudja azt, mi az biztos pont az életében, amihez képest a döntéseit meghozhatja.

Nézzünk egy példát. Ha valakinek kiszolgáltatott horoszkópja van, akkor egész életében csak olyan döntéseket hozhat, ami a kiszolgáltatottság felé viszi. Nem azon fog múlni, hogy akarja, vagy nem, nem tud másként dönteni. Ez a legegyszerűbb döntéseinkkel is így van. Ha veszek egy lakást, abban a döntésben is benne lesz a kiszolgáltatottság, még akkor is, ha ez abban a helyzetben nem nyilvánvaló. Felveszek hitelt, hogy meg tudjam venni az önálló lakásom. Viszont arra nem gondolok, hogy emiatt nem adhatom fel a munkámat, még akkor sem, ha nem érzem jól magam. A hitel arra kényszerít, hogy mindig legyen bevételem, mert a részleteket fizetnem kell, így létre jön a kiszolgáltatottság.

   De miként készülhetünk fel ezekre a feladatokra? Szerintem a lényeg a felismerésben van! Vagy ő lesz kiszolgáltatott, vagy neki lesznek kiszolgáltatottak. Ez megalapozhatja a hitemet, és már nem kérdőjelezem meg a sorsomat. Amennyiben minden döntésünknél figyelembe vesszük a kiszolgáltatottság jelenlétét, akkor nem hozhat olyan élethelyzetet a sors, amiben védtelenné válok a kiszolgáltatottsággal szemben, és úgy érzem, hogy kibabrált velem a sors. Mindig fel kell tenni a kérdést, hol élem meg a feladatomat, és azt kell dönteni. Így valósíthatjuk meg azt, hogy visszafelé élünk az időben.

Miben lehetünk akkor mégis biztosak és hogyan? Hogyan tudnánk megbizonyosodni sorsunkról? Honnan tudhatjuk mi a valóban jó nekünk. Én azt gondolom, hogy ha tudjuk, hogy döntéseink hová visznek, akkor nyerhetünk bizonyosságot. Hiszen ha valakinek kiszolgáltatott horoszkópja van, akkor én látom a sors  eseményeiből, hogy éli vagy nem, ha nem éli, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a sors meghozza neki a kiszolgáltatottságot, így, vagy úgy.

   A régieknek volt biztos viszonyítási pontjuk. A születés volt az, ami a sorsukat behatárolta. Mára ez a pont nincs meg, de a sorskérdések megvannak, és ezek határozzák meg az életünket. Ha bizonyosságot keresünk, akkor csak a feladatot kell vizsgálnunk. Éli-e vagy nem, és már bizonyosságot nyerünk. Ezt minden horoszkópból jól fel tudjuk ismerni Ha valaki nem éli a feladatát, akkor nem tudjuk megmondani, mit hoz neki a sors. Ezt csak megjósolni lehetne, de azt hiszem erre semmi szükség. A sors váratlan szituációkat teremt, és csak ámulhatunk, hogy mi történik velünk. Ezért érdemes tudatosan dönteni, hogy képesek legyünk a sorsunkat irányítani..

   A legtöbb asztrológus tanítvány átéli a félelmet, mert ahhoz, hogy valaki tudatosan tudjon dönteni ahhoz szüksége van a félelemre. Mikor tanulunk, sokkal előbb tudjuk meg azt, hogy milyen problémák és nehézségek lehetnek az életünkben, mint hogy meg tudnánk oldani. Emiatt természetes a félelem és az aggodalom, mert nincs olyan bizonyosság, ami megnyugtató lehetne. Az csak majd akkor jelenik meg, mikor már a hitrendszerünkbe is beépül az elv, hogy a sorsfeladat megvalósítása a lényeges, nem az események, ami által elérjük.

   A mindennapok szintjén azonban ez nem így van. A döntéseket mindig a vágyak irányítják. Emiatt a jó és a rossz fogalma befolyásol minket. Ezért tapasztaljuk azt, hogy az emberek 99 százalékban- úgy döntenek, hogy mit nem akarnak. Ha már nem akar a házasságában élni, akkor vált. Ebben az esetben is a félelmek jelennek meg. Ha valaki fél attól, hogy elveszíti a munkáját, akkor mindent megtesz, hogy ezt elkerülje. Lehet, hogy többet kezd el dolgozni, vagy vállal egy másodállást, vagy elkezd tanulni. Azonban ez a bizonyosság tudata nélkül történik, hiszen az eredményt, csak a félelem sejteti.

   Ha egy asztrológus tanul és észrevesz egy negatív bolygó állást, azt gondolhatja: Jézusom, mit fog ezt nekem hozni?! De ez csak abban az esetben igaz, ha nincs meg az a hite, hogy minden értem van. Ez azért lehet így, mert az életünkben minden olyan helyzetet, amelyet nem mi választottunk, hanem a sors hozza meg számunkra, akkor azok csak olyan helyzeteket lehetnek, amelyeket mi nem akartunk, emiatt nem is tudjuk elfogadni.

   Természetesen a félelemmel párhuzamosan megjelennek a kételyek is. Ez mind addig jelen van, míg először képesek leszünk tudatos döntést hozni. A tanulás folyamán minden asztrológus eljut egy olyan pontra, hogy tudja, mit kellene csinálni, tudja milyen módon, és mégis ott van a kétely: lehet, hogy még sem ez kell! Mert sajnos bizonyítani nem lehet.

   Nézzünk egy hétköznapi példát: Gyakran előfordul, hogy valakinek olyan döntést kell meghoznia, ami pénzügyi veszteségeket okoz, annak érdekében, hogy valamit elérjen. Ilyen lehet az, ha valaki szerelmes, és akkor is kilép egy kapcsolatból, ha az anyagi veszteségeket okoz. Ha ennek érdekében le tud mondani a pénzről, és ez a lemondás nem probléma, akkor ez biztos nem feladat. Nem jelennek meg a kételyek. Elfogadja, hogy ez az ára. De ha egy Bikának mondjuk ugyan ezt, aki nem mondd le könnyen az anyagiakról, benne biztos ott lesz a kétely. Mert ez neki feladat. Biztos felmerül benne a kérdés. Mi van, ha ez felesleges és mégsem kellett volna lemondanom? Mikor fog erről megbizonyosodni. Soha! Vagy megteszi, mert hisz benne, vagy nem fogja elhinni, és ezért meg sem teszi. De miért olyan nehéz ez?   Azért, mert ha elmegy és mindenről lemond, nem tudja megtapasztalni, hogy valóban vesztett volna, ha nem teszi meg. Ha meg nem mondd le magától semmiről, de ennek ellenére veszít, így sem arról bizonyosodik meg, hogy azt kellett volna tennie, hanem csak a kételyei, erősödnek.

   Csak akkor tudjuk bizonyítani, hogy mit kell megtennie, ha elfogadja, hogy a sorsában az a feladat, hogy felismerje, mindennek ára van, ezért képes legyen lemondani dolgokról, hogy tudjon áldozatokat hozni, és akkor eljuthat oda, hogy bizonyosságot szerezzen.

    Ha valakinek le kell mondani, akkor úgy is lemond, bárhogy is tiltakozzon. A sors képes olyan helyzetet teremteni, hogy ezt megtegye. Meg kell értenünk, nem jó és rossz döntés kérdése az, hogy mi fog történni. Ha a sors létre hozta a lehetőséget a lemondáshoz, akkor valószínűleg azért, hogy át tudja élni a feladatát. Amíg ezt megkérdőjelezem, nincs bizonyosság!

   Ez mindig a hit kérdése volt, és ez ma is. Azonban nekünk már bizonyosságra és megtapasztalásra van szükségünk. Magam is csak azt hiszem el, amit látok, amit megfogok. Emiatt keressük azokat a lehetőségeket, hogy mindent racionálisan megtapasztaljak. De a mai társadalomban az emberek a látszat valóságát fogadják el realitásnak. Olyan világ vesz minket körül, ami csak látszat. Úgy tűnik, mintha valóság lenne, de nem az.

   Itt van mindjárt a pénz. A mai világban az anyagi teremtés is csak egy látszat. Hány ember él ma olyan munkából, amivel valamit teremt? Gondoljuk csak végig. Mindenki azt hiszi, hogy ő teremt, pedig a többség az elosztásból él. A biztonságot a munkától, a pénztől tesszük függővé. A postás és a tanár is azt gondolja, hogy ha ő dolgozik, ha van munkája, biztonságba van. De így van ez? Teremt ő valójában? De szinte alig van ma olyan hivatás, amiben nem ez történik. Minél fejlettebb egy társadalom annál kevésbé tudja önmaga megteremteni a biztonságát. Emiatt látjuk azt, hogy nyugatról minden termelés egyre keletebbre tevődik át, és marad a dolgok elosztása, ami egyértelműen csak látszat biztonságot ad. De az emberek elhiszik, hogy a munkájukkal teremtik meg a jólétüket, mert ezt sugallja nekik a világ. Pedig ez csak egy látszólagos, mesterségesen létrehozott biztonság, amit próbálnak elhitetni velünk. Valójában biztonságot nem ad, de elülteti a félelmet és a létbizonytalanságot. Emiatt sokkal befolyásolhatóbbak és irányíthatóbbak vagyunk, mint eddig bármikor. Keressük azokat a bizonyosságokat, amelyben sokan hisznek, mert akkor azt igaznak vélhetjük. A hitünk szép lassan feloldódott ebben az anyagi világban, viszont szükségünk lenne valamire, amibe kapaszkodhatunk. Ezért merül fel az igény az asztrológia iránt is. Sokan jóslatokért fordulnak az asztrológusokhoz, mert szeretnék ezt a látszat bizonyosságot fenntartani. Biztosak akarnak lenni a dolgukban, mintha nem rajtuk múlna, milyen lesz a sorsunk.

   Gyakran megkérdezik, - van egy kapcsolatom, illik hozzám? Milyen párkapcsolat az, ahol tőlem kérdi meg, hogy illek-e hozzám a párom? Ha én szerelmes vagyok, fel sem merül a kérdés bennem, hogy illek-e hozzám a másik. Tőlem akar bizonyosságot? De, hogyan? Mit tudok én mondani, amit ő még nem tud.  

    Bőven akadnak még ilyen kérdések: hogyan lehet helyrehozni az édesanyámmal a kapcsolatomat, milyenek munkahelyi viszonyaim? Én biztos vagyok abban, hogy ezt mindenki pontosan tudja. Csak a döntése előtt szeretné bebiztosítani magát, hogy ne kelljen felelősséget vállalni. Tele vagyunk olyan kérdésekkel, amelyben valódi kérdés és probléma nincs. Álkérdéseket tesznek fel és álkérdésekre várnak választ, de az asztrológia nem erre való. Én azt gondolom, hogy amiben az asztrológia segíteni tud, hogy megmutassa azokat a területeket, amiben a tehetsége kibontakozhat, bár az korán sem biztos, hogy ez megegyezik az általa felépített életképpel, vágyakkal.

   Megkérdeztem tőlem egyszer egy lány, hogy: - Hogyan tudná harmonikussá tenni a párkapcsolatát? Nagyon egyszerű volt a válasz. - azt kell elérnie, hogy a férje teremtse meg az anyagi biztonságot. A lánynak kikerekedett a szeme. Na de a férje tized annyit keres mint ő, hogy lehet ezt megvalósítani? Hogy tudna így eltartani? Hát azon a szinten, amit a férje biztosítani tud. Ezen egy kicsit meglepődött, majd kijelentette: Azon a szinten én nem akarok élni! Hát akkor így lehet rendbe tenni...sehogy.

   Egy ismerősöm azt kérdezte tőlem. - hogyan tudná rendbe tenni párjával a szexualitását, mert az nem működik. A fiú horoszkópját megnéztem és láttam, hogy a nőiesség és az anyag ütközik. Egyszerre a két analógiát nem tudja megélni. Vagy anya, vagy szerető. Anya lett, gyermeke született, emiatt a nőiesség háttérbe szorult. Már számára nem olyan meghatározó a szexualitás. Erre azt válaszolta: Pedig ő nem tud úgy élni, hogy a feleségére ne nőként nézzen, nem tud ilyen mértékben lemondani a szexről. Pedig, ha meg akarja őrizni a házasságát, akkor nincs más megoldás. El kell fogadnia, hogy jelenleg ez van.  

    El tudjuk ma fogadni, hogy azért vett el a feleségét, hogy ezt átélje? Hol van mögüle a bizonyosság? Honnan tudhatja, hogy valójában ezt kell megtapasztalnia. Ehhez lenne szükség a hitre. Minden olyan helyzet ellen lázadunk, amely ellenkezik a vágyainkkal. Pedig sokan azért választanak párkapcsolatot, hogy akár negatív oldalról is megtapasztalják a feladatukat. Na de ha ő nem ezt akarja, nem tudja elfogadni, akkor nem úgy fog dönteni, hogy a házasság megmaradjon. Mikor fog ő erről megbizonyosodni, hogy ennek így kell történnie? Soha.

    Sajnos az asztrológia nem tudja azt biztosítani, hogy az emberekkel mindig csak jó dolgok fognak történni. Csak olyan bizonyosságot tud adni az asztrológia, amiben, ha tudja a dolgát, akkor mindig tudja, hogy milyen úton hova jut el, és nem lesznek életében meglepetések. Melyik a jobb? Az, ahol meglepetés nélkül olyan életet élünk, amelyben vannak lemondások is, ahol esetleg el kell fogadnunk mások akaratát, vagy olyan életet élünk ahol nem mondunk le semmiről, csak ha muszáj, ahol a sors mondat le!

   A világ, a többség az utóbbival ért egyet. Nagyon sok olyan emberrel találkozom, aki éli az életét és nem mondd le semmiről. Természetesen a kérdéseiben is ez fogalmazódik meg. Ne kelljen semmit sem elveszíteni, ne kelljen lemondani arról, amiről nem akar. Ezért, mindig arra akar bizonyosságot, hogy mindig ugyan ezen a szinten fog-e élni, mindig jó lesz-e a párkapcsolata, sikeres lesz a vállalkozása. De erre nem tud egy asztrológus és nem is várható el tőle, hogy bizonyosságot adjon. A döntéseinkért mindenkinek magának kell felelősséget vállalni. Persze, akiknek ilyen kérdéseik vannak, azok nem kíváncsiak a feladatukra. Hiába mondanánk meg milyen áldozatot kell hozni ezért vagy azért, nem kíváncsi rá, és nem fogadja el, mert hátha még sem így lesz. Egy ilyen ember addig is boldogan szeretné élni az életet, élvezni akarja minden percét, mert hátha mégsem történik semmi váratlan az ő életében.

   Minden esetben megkérdezem, a tanítványaimtól mikor elkezdik az iskolát. – Hisztek abban, hogy nincsenek véletlenek? A válasz, mindig igen, majd négy éven keresztül megtanuljuk, hogy ez igaz is! Sokszor találkozom a reinkarnáció kérdésével is. Ezoterikus körökben nagyon népszerű ez az elgondolás. Ezt is gyakran megkérdezem. - biztos, hogy úgy gondoljuk, mindannyian  hogy van élet az élet után? Mert sokan mondják, hisznek a mennyországban, az örök életben, vagy az újjászületésben? Mert ha igen, akkor mi ez a téboly az anyagiak után? Biztos, hogy hiszünk ebben? Mert én azt tapasztalom, hogy nem. Ha velünk történik negatív dolog, akkor bizony a hitet azt elutasítjuk. Csak addig nincsenek véletlenek, amíg nem az ő életükben következik be valami váratlan esemény. 

   Soha ne azt higgyünk abban, amit mondanak nekünk. Csak az lehet igaz, amely az Isteni akaratot segíti. Ahol nincsenek elvárások, nincsenek kétségek, csak hit és bizonyosság a Sors akaratában. Ebben az esetben a tanítás fedni fogja a valós képet. Így a fizikai szint a szellemiekkel azonosul. Ezért kell mindig arra figyelni, hogy milyen az adott ember körül lévő világ. Így kaphatunk visszajelzést a valódi hitről.

   Mikor valaki képes egy magasabb cél irányában dönteni, az csak úgy lehetséges, ha ez a hitrendszerében is benne van. Megváltozik a jó fogalma, és akkor ezt, az Ego is el tudja fogadni.

Ha nem képes ennek megfelelően dönteni, akkor az Ego meg fogja indokolni, miért nem teszi. Az Mindig megtaláljuk a legmegfelelőbb érvet történések megmagyarázása. De emiatt az Egoval nem lehet bizonyosságot nyerni, mert ha valamit nem tud elfogadni, akkor nem kerülhet abba a helyzetbe ahol a bizonyosság lehetne, és el kezd védekezni már a felvetés ellen is.

Egy ismerősöm feladata, hogy akkor is gondoskodnia kell, ha azt úgy érzi lehetetlen megtennie. A sors hozta is a felkérdezést, hogy mit tesz.  Az Édesapjának lett egy olyan betegsége, amivel állandó gondoskodásra szorult. Együtt éltek a szüleivel, de már az édesanyja sem bírta az ápolást. Megismerkedett egy fiúval, aki családot és gyermeket szeretett volna tőle. A lány mindig halogatta, hogy addig, míg az édesapja él, neki ez a kötelessége. Telt az idő, a fiú egyre sürgetőbb volt, Vett egy családi házat, és választás elé állította a lányt, vagy odaköltözik hozzá, vagy szakítani fognak. A lánynak döntenie kellett. Vagy a feladata, vagy a fiú és a vágyai. Ez volt a sors kérdése. Biztos, hogy minden körülmény ellenére is tovább gondoskodik, vagy a környezete és az orvosok tanácsának megfelelően intézetbe adja. Na, mit tegyen? A valódi kérdés nem a döntésben van, hanem abban, hogy felismeri –e azt az elvet, nincsenek véletlenek, amit tennem kell, az nem lehet ellentétes a történéssel. Ha emiatt a fiú elhagyja, abban az esetben akkor is elhagyta volna, ha az ellenkezőjét dönti. Azonban erre soha sem lesz bizonyosság, csak Hit.

    Egy másik eset szintén nagyon szépen mutatja a kérdést. Van egy ismerősöm, aki azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy van neki egy lány az életében, akit nagyon szeret, de férjnél van és még nem vált el. Nézzem meg a horoszkópját, mit tegyen a lány, hogy boldog lehessen. El is jött a lány elemzésre és elmondtam neki, mit tartok megfelelőnek a képlete alapján. Amit láttam, hogy soha nem szabad lenne elválnia, mert megnehezíti a saját életét.

   Felhívott a barátom és megkérdezte: „Miért mondtam én a lánynak, hogy neki sose szabadna elválni?” Ezzel csak megnehezítettem a kapcsolatukat, és úgy érzi ártottam neki. Hát erre mit válaszolhattam? ” Ha azt gondolod, hogy csak akkor vagyok a barátod, ha azt mondom, amit Te hallani szeretnél, akkor összekevertél valakivel. Én nem tudom, és nem is akarom azt mondani a valakinek, hogy jól éli az életét, ha egyszer ez nem így van. Miért segítsem hozzá, hogy boldogtalan legyen, ha van más út is. Miért nem azt kérdezed meg, hogy mit tegyetek egymásért. Miért akarod, hogy az legyen, amit te akarsz, bármibe is kerül. Ha tényleg a kapcsolatotok a fontos, el kell fogadnod, hogy Ti csak abban az esetben lehettek együtt boldogok, ha akkor válik el, amikor képes egy másik kapcsolatban áldozatokat hozni.

   Ezt az Ego (az ismerősöm Egoja) nem tudja elfogadni, mert nem azt veszi figyelembe, hogy mi jó a lánynak, az ő sorsának, hanem csak azt, mit tart ő jónak, vagy is, mi jó neki. Nem meri elhinni, hogy birtoklás nélkül is lehet valami az övé. Soha nem az a kérdés, hogy mit teszünk, hanem az, hogy azzal a tettünkkel azonosulunk – e, elfogadjuk –e az eredményét? De ebben nem lehet bizonyosság. Tehát hit nélkül csak a kétség létezik.

  A tapasztalataim egyértelműen azt bizonyítják, hogy az emberek nem változnak, és nem fejlődnek. Mikor erről beszélek, sokszor kérdően néznek rám, hiszen ezoterikus körökben elterjedt gondolat az, hogy az életünk során az események kapcsán, tanulunk és fejlődünk. Pedig amit én állítok, az csak egy hétköznapi gondolatból származik, hogy az emberek csak úgy tudnak dönteni, ahogy nekik jó. Egy adott élethelyzetben 20 évvel ezelőtt is azt a döntést hoznánk meg, mint 20 évvel később. Mert a tudat csak az Ego oldaláról képes döntést hozni, annak alapján, hogy mit tart jónak önmaga számára. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a döntéseinkben csak az a kérdés, hogy a hitrendszerünknek mi lesz a jó fogalma. Emiatt nem lehet fejlődés, mert csak jó fogalma változik, maga a megnyilvánulás nem. Tehát a nézőpont változott, emiatt azonos nézőpontban ugyan úgy hozná meg a döntést. 

Gondoljuk meg, ha éppen indul az utolsó busz, és csönget a sofőr, mi alapján fog dönteni. Arra fog gondolni, hogy nincs jegyem és lógok a buszon? Vagy arra, hogy ha elmegy, nem tudok haza érni? Én biztos vagyok abban, hogy az emberek többsége nem annak alapján dönt, hogy van jegyem, vagy nincs. Pontosan tudja, ha elmegy jegyet venni, mert akkor lemarad, a buszról, akkor meg minek a jegy? Szinte biztosan úgy dönt, hogy el akarja érni a buszt, és felszáll, még akkor is, ha nincs jegye, mert az Ego az látja jónak, hogy rajta legyen a buszon. Ha esetleg jön az ellenőr majd megmondja, sajnos indult a busz, emiatt nem volt ideje jegyet venni (az Ego megmagyarázza). Szinte mindannyian így döntenénk, pedig Én abban is biztos vagyok, hogy többségünk nem akar lógni a buszon.

   Azon kell elgondolkodnunk, hogy van-e olyan élethelyzet, amikor nem azt tartom jónak, nem azt teszem, amit morálisan is jónak tartok? Kant jól közelíti meg az élet lényegét: Két dolog fontos. A lélek és a csillagok képe. Ezt a két dolgot össze kell kötni és akkor találjuk meg a lényeget. Tehát, ha az én morális döntéseimet a csillagok útja, az Én gondolatom alapján a sorsfeladataink befolyásolják, akkor morálisan is csak olyan döntést tudok hozni, ami az Egómnak éppen úgy megfelel, mint a sorsomnak. És nem azért mert az jó vagy rossz, hanem azért mert a tudatom képes elfogadni az élethelyzetet.

   Ha egy asztrológus egy bolygóállást elfogad adottságnak és ebből próbál következtetni, akkor el kell tudnia fogadni, hogy a sorsa sem véletlen. Ezt taníthatja meg nekünk leginkább az az asztrológia, hogy mások nem tudunk lenni, mint akik vagyunk. Lehet a Kos Marsnak azt mondani, hogy legyen nyugodt, vagy türelmes. De nem lesz más, mint ami a kosság lényege. De ha nem lesz más, akkor miért nem tudjuk ezt elfogadni? Ez azért lehet, mert valójában nem hisszük el, hogy nem lehet más, mert mindig azt gondoljuk, hogy meg lehet változni. Ha én el tudnám fogadni, hogy nincsenek véletlenek, eszembe se jutna, hogy lehetne másmilyen is.

   Az asztrológusnak az okozhatja a nehézséget, hogy folyamatosan késznek kell lenni, hogy a kételyekre választ adjunk. De a bizonyosságot mi sem abban találjuk, meg ami a vágyunk, hanem ami a feladatunk. De ha fölismered az ember adottságait és tehetségét, akkor el kell tudnod fogadni, hogy ő olyan amilyen és nem fog megváltozni. Ahhoz, hogy bármi is változzon, az élethelyzet megváltoztatására van szükség.

   Amikor el kezdtem asztrológiát tanítani, az volt az elképzelésem, hogy létrejön egy asztrológus közösség, ahol az emberek elfogadják egymást. Tudják, hogy milyen adottságokkal rendelkezik a másik és nem akarják majd megváltoztatni. Nehezen tudjuk elfogadni, hogy a másikat nem tudjuk megváltoztatni, és a megoldás csak az lehet, hogy elfogadjuk. De ez az Egónak óriási lecke. Ha el tudja fogadni azt, hogy a tulajdonságok nem jók és rosszak, akkor elveszti a viszonyítását. Hiszen nem leszek szépek jók stb., mert ezeket az adottságokat kaptuk. S mivel ezzel születtünk, nem mi teremtettük. Kaptuk az adottságainkat, amivel élhetünk. Az a kérdés, hogy felismerjük-e ezt a másikban. Annak a felismerése a legfontosabb, hogy az ember megváltoztathatatlan és csak az elfogadás működhet. A világ ma nem hogy azt tanítja, hogy fogadd el a másikat, hanem azt sugallja, hogy még önmagunk ellen is harcoljunk. Legyél te a legjobb, legyél sikeres és gazdag, bármit elérhetsz, amit akarsz, akkor is, ha nincs hozzá képességed, tehetséged! Aki bele megy ebbe a játékba, az a bizonyossághoz sosem jut el, ezért ennek a játéknak legbiztosabb jutalma csak a vesztés lehet. Hiszen ha valaki állandóan azt akarja bizonyítani, hogy ő a legerősebb, előbb - utóbb jön majd valaki, aki nála is ügyesebb és erősebb, tehát veszteni fog. Az a bizonyosság, amit addig az életében keresett, az eltűnik, így eltűnik az a személyiségkép, amit úgy hívunk: önelfogadás. Az emberek zöme ezzel küzd. Mert ha a női szépségideál 180 cm és 50 kg, akkor 170 centiméter alatti nőknek befellegzett. Mert ők már szépek soha nem lehetnek. A szépség belső tulajdonság, még akkor is, ha azt mondják, hogy külső. Kívül csak a megfelelés van. Hiszen a kapcsolatteremtés az úgy működik, hogyha elfogadom a saját szépségemet, akkor mindig olyan emberek vesznek körül, akik szintén elfogadják azt, amilyen vagyok. Az önelfogadás egy olyan pont, amin keresztül minden működik hiszen, ha el tudom fogadni saját magam, akkor a saját helyemet is el tudom fogadni a világban. Ez akkor működik, ha nem viszonyítom magam ahhoz, amit látok, amit elém tesznek, hanem mindig ahhoz, ami bennem van. Ehhez óriási hitnek kell lenni. Én ezért vagyok biztos abban, hogy csak tökéletes ember létezik. De a tökéletességünket ma nem a világhoz, és a vágyainkhoz kapjuk, hanem a feladatainkhoz. El kell tudnunk hinni, hogy akkor is tökéletesek vagyunk, ha nem úgy teszünk, amit a társadalom elfogad és é jónak tart, hanem amik mi valójában vagyunk.

   Aki önelfogadással küzd, azoktól mindig megkérdezem, hogy mi az a probléma, amit nem tud magában elfogadni. Tegyük fel, ha valaki kövérnek érzi magát, hogy ez mit jelent. Mi az a viszonyítási pont, amihez képest állítja ezt. Megkérem, írjon 10 olyan példát ahol ez a probléma, mint viszonyítási pont nem lehetne az. 

   Nem véletlen, hogy a pszichiáter és az őrült horoszkópja vagy a rendőré és a rablóé ugyan az, vagy nagyon hasonló. Amivel mi foglalkozunk az mindig önmagunk kihelyezése a külvilágba.. Ha valamit nem tudsz megoldani, akkor helyezd ki a külvilágba, mert ott nem az Egóval szállunk szembe. Ha én valamit rossznak látok, az önmagunkban soha nem lesz jó, mert az sosem fogom jónak látni. Utólag már más helyzetből láthatom csak rossznak vagy jónak. De ha kihelyezem a problémát és kívül oldom meg, akkor a tudat el tudja fogadni, hogy ez lehet jó. Így tudja csak az Ego elfogadni önmagát. Az asztrológiában a bizonyosság az, hogy az illető a helyén van, ha a saját problémáját kívül éli. Aki ezt csinálja, helyén van, de ha belül érzi és éli, nincs a helyén. Akkor a problémával küzd, és így nem tudja megoldani. Az igazi tanítás, amit az asztrológia nyújt nekünk, hogy ezeket az utakat megtaláljuk.