Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nomen est omen, avagy ételeink nevei

2010.02.14
 
 
Székelykáposzta
Petőfi Sándor barátja, Székely József, aki szabadidejében maga is verseket írt, egyszer záróratájt betért  a Zenélő óra nevű kocsmába, hogy harapjon valamit. Csakhogy nem volt mit, mivel a konyhán már minden étel elfogyott, pusztán savanyúkáposztafőzelékből és sertéspörköltből lapult némi maradék a lábosok alján. Farkaséhes volt a vendég, ráriccsantott  hát a kocsmárosra, hogyha nincs más, hozza a maradékot. Az meg hozta külön tálon a káposztát, külön tálon a pörköltet. Székely József pedig ott helyben összekotyvasztotta. A kocsmárosnak először égnek állt a haja a művelettől, aztán, hogy látta, hogy a vendég milyen jóízűen befalja , gondolt egyet ő is kipróbálja a pörköltös káposztát maga is. Nem bánta meg, igencsak ízlett neki. Másnap már ő kínálta a többi vendégnek székelykáposzta néven, Petőfi Sándor pedig feljegyezte.
Crépes Suzette:
Ezt a finom édességet állítólag a Walesi hercegnek köszönhetjük. A párizsi világkiálítás alkalmából ajánlották fel neki ezt az illatos palacsintát. A hercegnek nem ízlett, ezért a kiséretében lévő hölgynek adta, akit Suzettenek hívtak és neki nagyon ízlett .
 
Kolozsvári rakott káposzta:
Déryné meglátogatta Nagyváradon Hajdú Károly alispánt, aki egy nagy rézfazekat vastag, zsíros bőrrel kibéleltetett, s abba rakta rétegesen a káposztát és az egyéb hozzávalókat: sertéshúst, jércét, kolbászt, sonkás karajt, és ezt az egészet egybefőzte. Déryné nem volt nagyétkű, de háromszor kért ebből a fogásból. Aztán sokat mesélt róla, így terjedt el.