Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asztrológiai táplálkozás

2010.01.30

 

 

 

Az asztrológia olyan egységes szimbólumrendszer, amely leképezi az egész világot. Mindenre az analógiák nyelvén igaznak kell lennie. Táplálkozásunk hangsúlyos része életünknek, napi fontos tevékenységünk, persze nem mindenkinek. Azt mondják: „Az vagy, amit eszel”. Ennek megfordítva is igaznak kell lennie: „Azt egyél, ami vagy!” Tehát legjobb lenne, ha mindenki a horoszkópja alapján állítaná össze az étkezését.

Régen az emberek a vallásuk útmutatása alapján táplálkoztak. Ma már hitük sincs az embereknek, nincs semmiféle rendszer az életükben, semmi támpont. Aki az asztrológiát életének részévé teszi, annak nyújtunk segítséget a táplálkozásához. Annyira egyszerű, annyira jó, mert kerete mindennapjainknak. Minden nap más energiára van szüksége a szervezetnek, ha nem azt kapja, néha hevesen reagál (például hasfájással stb.). Mostanában fontos kérdés, hogyan tudnánk egészségesen élni. Ennek egyik kiemelt része a táplálkozás.

„Az vagy, amit eszel.” Az a táplálék, amellyel szervezeted azonosulni képes, tartalmazza azokat az energiákat, amelyek a személyiséged pillanatnyi állapotát a mutatják. Nem szabad elfogadni bármilyen módszert, ami nem veszi figyelembe az egyéni adottságokat. Az egészséges ember számára nem üdvözítő egyetlen szélsőséges táplálkozási forma sem.

Fontos szempont lenne táplálkozásunknál a nap, az évszak, a szokás stb. Ma már nem veszik figyelembe a természet által diktált ritmust. Télen a szervezet erőt gyűjt a nyárra, a tavaszra, mikor a legnagyobb energiákra van szükség. Az emberek régen a nappal keltek, a nappal feküdtek. Ma már azonos táplálékot fogyasztunk télen, nyáron, így nincs ideje felkészülni szervezetünknek a változásra. Télen a szervezetet fűteni kell, ilyenkor esszük a fagyasztott termékeket, déli gyümölcsöket, import árut. Nyáron ugyanúgy fogyasztjuk a melegítő ételeket. Mikor a pihenés ideje lenne, akkor is nagyon aktívak vagyunk. Szervezetünk állandó riadókészültségben van, és így fontos számára az energia-felhalmozás, melynek eredménye a hízás, a tavaszi fáradtság, túlhajtott idegrendszer, emésztőrendszeri problémák.

Az asztrológiában a napoknak is megvannak az analógiáik. Hétfő a Hold, kedd a Mars, szerda a Merkúr, csütörtök a Jupiter, péntek a Vénusz, szombat a Szaturnusz, vasárnap a Nap napja. Ezek az analógiák a múltban sem voltak ismeretlenek. Több rendszer is ismert volt.

Télen együnk a lehető legtöbbet, a legkevesebbet igyunk. Együnk búzakenyeret, mindenféle sültet, minél kevesebb zöldséget fogyasszunk. A táplálkozásunk nagy része gabona legyen. Ez a legjobb módszer, hogy a test száraz és meleg legyen. A tél a Szaturnusz birodalma, emiatt a víz analógiára nincs szükség, az elv ugyanaz, a rendszer más. Ez vezet át az évszakok rendszerére és képezi le az analógiákat. Tavasszal növelni kell az ital mennyiségét, de egyszerre keveset igyunk, jó, ha lágyabb ételeket eszünk és kisebb mennyiségben. Búzakenyér helyett árpakenyeret együnk, a sült ételek helyett főtt ételeket. Zöldséget kis mennyiségben fogyasszunk azért, hogy felkészüljünk a nyárra, amikor csak lágy ételeket együnk, főtt ételeket, nyers és párolt zöldséget, gyümölcsöt. Több italt fogyasszunk, hogy elkerüljük a durva változásokat a szervezet számára, amely nyáron hozzá van szokva a lágy árpakenyérhez és kizárólag a főtt ételekhez. Nyáron mindenképpen ilyen étrend kell, hogy a test felfrissüljön, és rugalmas legyen. A nyár ugyanis felhevíti és kitikkasztja a testet. Életmódunkkal tehát védekeznünk kell ellene. Tavasszal fel kell készülni a télből a nyárra való átmenetre, csökkentve az étel és növelve az ital mennyiségét, ősszel a nyárból a télbe való átmenetről kell gondoskodnunk, bőséges és szárazabb ételt fogyasztva.

Függhet a táplálkozás a testalkattól, mást egyenek a földiesek, mint a levegősek. Más elemet képviselnek, emiatt mást kell enniük. A rendszer változhat, az elvek nem. Változzon a táplálkozás az életkortól függően. A Merkúr idején más energiákra van szükségünk, mint a Mars korának idején. Ezeket az analógiákat segíthetjük ételeinken keresztül is.

 

Gondolom, sokan kerültünk már abba a helyzetbe, hogy olyan ételekkel találkoztunk, melyek idegenek voltak számunkra. Lehet, hogy egy kicsit meg is borzongtunk, amikor megkóstoltuk őket. Egy ilyen gasztronómiai utazásra szeretnék meghívni mindenkit. Legyünk egy kicsit „Vízöntők”! Erről a nem mindennapos, különleges, érdekes táplálkozásról szeretnék most írni.

Mostanában új ízek jelennek meg az éttermi palettákon. Nagyon sok kínai, távol-keleti, szerb, olasz, francia éttermet nyitottak, csak győzzünk eligazodni közöttük. A számunkra hagyományos, magyaros éttermek háttérbe szorulnak, mert az emberek másra vágynak, mindig a másságra (Vízöntő-analógia).

Az ínyencség végigkíséri az emberiséget, szakácsok sorát sarkallja valami új étel megkomponálására, a kertészeket új növények megalkotására, új fűszerek bevezetésére. A legjobb szakácsok férfiak, mert ők alkotnak, és ez ma „még” a férfiak tiszte, a Nap analógiája. A nők ínyencebbek, a finoman elkészített, különlegesen összeválogatott étel fogyasztása szebbé, vénuszivá teszi a nőket. Le lehet olvasni az arcról, a bőrről, mit eszünk. Az ínyencség társasági életet kíván, ami egyfajta közösséget (Vízöntő) feltételez. Ínyencnek lenni nehéz magányosan, sőt nem is lehet. Az üzleti vacsorán is fél siker egy különlegesen elkészített ételsor, természetesen a hozzá való borokkal, melyek kiegészítik, fokozzák a hatást, az élvezeteket. Egy jól, különlegesen elkészített étel élvezetéért olyan hálásak az emberek. Azok, akik magukba fordulók, emberkerülők, nem is lehetnek ínyencek, és a táplálkozásban is merevek (Szaturnusz). Régi mondás, hogy a férjeket a gyomrukon keresztül lehet megfogni. És valóban, aki hangsúlyt fektet a főzésre, az a holdi analógiákat éli, ilyenkor a férj a Nap. A közös étkezés is összehozza a házastársakat, itt, a szükségszerűen együtt töltött idő alatt kiderül, milyen a kapcsolatuk, mennyire figyelmesek egymással. Egy megfelelően megválasztott ital, leginkább bor vagy pezsgő, mégis meghitté, ünnepibbé teheti az étkezést, innen már „csak egy ugrás az ágy”.

Nem ínyencség a falánkság, a tivornya, a mulatás, a nagymértékű alkoholfogyasztás. Az ínyenc mindenből a megfelelő mennyiséget, a megfelelő módon fogyasztja el. Az ínyencség a különlegességtől lesz más.

Vannak, akik megtagadják maguktól az élvezeteket, másra helyezik a hangsúlyt, vagy egyszerűen puritánok, úgy gondolják, valami annál jobb, minél egyszerűbb (Szaturnusz). Vannak viszont olyanok, akik csak azért esznek, mert éhesek, és valamivel, aminek elkészítése nem túl fáradságos, megtöltik a hasukat. Ínyencnek születni kell!

Sokan vannak, akik valamilyen idea miatt máshogy táplálkoznak. A vallás megkövetelte táplálkozás végül is teljesen természetes a hívőnek. Ez természetesen csak akkor számít különlegesnek, amennyiben eltér az adott közösség szokásaitól.

Vannak, akik elutasítanak valamit, ez képezi étkezésük alapját. Tenni csak úgy érdemes, ha azt az „igen” oldaláról közelítjük meg. Ez érvényes mindenre, az étkezésre ugyanúgy. A „nem”-mel mindig kirekesztjük valahonnan magunkat.

Vannak, akik valamit túlzásba visznek. A legismertebb a túlzott cukorfogyasztás, az édességevés. Étkezésük kibillent az egyensúlyból, de valamit jelent is.

Vannak, akik mindent csípősen, erősen esznek, legszívesebben mindenbe tesznek valami erőset. Az erős paprika olyan érzést vált ki az agyban, mint a kábítószer, ők erre az érzésre vágynak, enélkül az ételük ízetlen. Persze a marsikus energiákra vágynak, de ebben is lehetnek szélsőségek.

Vannak, akik mindent hidegen szeretnek enni, amit más melegen, vagy mindent forrón, amit más hidegen.

Vannak, akik nagyon vágynak a tiszta érzésre, hogy amit esznek az egészséges legyen, és ez felülír bizonyos élvezeti elvárásokat, esetleg nem is sóznak, nem is fűszereznek, annyira hívei a tiszta, puritán ízeknek. Amíg ez nem jelent elhatárolódást, addig ez is harmonikus. Egyébként, nem!

A Vízöntő íze és illata mindig egyéni és különleges. Ezt elérhetjük természetes úton vagy mesterségesen. A mai élelmiszeripar már önmagában is „vízöntői”, hiszen a laboratóriumokban „teremnek az ízek”, a kérdés az, a „gyököket merre forgatjuk”.