Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

                                        Veteményeskertek

Lucullus:

   Római hadvezér volt, de nem erről lett híres, hírnevét inkább fényűző lakomáival, ínyencségeivel szerezte.  Róma és Nápoly közelében több kertet is épített, még hegyeket is lefaragtatott ennek érdekében. Gyümölcsfákból csodálatos fasorokat ültetett.

A római kertek nemcsak kulináris és optikai élvezetet nyújtottak, hanem az önmutogatásnak is eszközévé váltak. Divat volt, hogy a bokrokat betűformára nyírták, amiből a gazda nevét lehetett kiolvasni. A vendégeknek a kertben terítettek, márvány medencében madár alakú csónakocskákban az ételek ringatóztak, a lugason a szőlőszemek csüngtek, szinte a meghívottak szájába hullottak. A gyönyörű rózsák nemcsak a kertet díszítették, hanem az asztalt is, sőt a bort és az ételeket is illatosították vele. A cukrozott rózsaszirmok pedig különleges csemegének számítottak.

Kőkorszaki ember:

   A szálláshelye köré ültetett gabonát és hüvelyeseket.

Egyiptom:

   Egyiptomban, leginkább szőlőt, zöldségeket, olaj-, datolya-, és fügefát ültettek.

Ókori Görögország:

   A görög filozófusok kevésbé foglalkoztak a növények élvezeti értékével, inkább összetételüket és hatásukat vizsgálták. Ök fektették le a botanika tudomány alapjait.

Közép- és Észak Európa:

   Kertkultúráját a rómaiak alapozták meg. A birodalom hanyatlása idején az evés élvezetének hajhászása, már a jó ízlést sértette. Az urak és a hölgyek kereveteken heverve, félig felkönyökölve fordultak a temérdek fogással megrakott asztalok felé. Kézzel tömték magukba a raffinált falatokat és testes borokkal öblítették le. Hogy az állandóan érkező újabb fogásoknak helyet csináljanak, madártollal csiklandozták torkukat , ezután folytatták a habzsolást.

Nursiai Szent Benedek (i.sz. 480-543) megalapította a bencés szerzetesrendet a Monte Cassino hegyen, Európában ismét meghonosodott a veteményeskert. A túlnyomóan vegetárius étrendet követő szerzetesek a kolostor köré gyümölcsös-, szőlős-, gyógyfüves kertet telepítettek. A földi vagyonról le kellett mondaniuk, de az étkezés élvezetéről nem. Nagy szakértelemmel gondozták a növényeket, és később ők tanították meg a nemes hölgyeket és parasztokat a növénytermesztésre.

Nagy Károly (747-814) frank uralkodó birodalmi barangolásai során szerette volna ugyanazokat a zöldségeket-gyümölcsöket élvezni, ezért 795-ben kibocsátott egy növénytermesztési útmutatót.

Reneszánsz korban

 A szépség önmagáért való szeretete először Itáliában, majd a XV.-dik században Franciaországban eleveníti fel a rómaiak kertjeit.  Ennek a kornak köszönheti Európa legpompásabb parkjait. XIV. Lajos uralkodása idején, akár a rómaiak idején, a parkban terítettek a fenséges lakomákhoz. Később a nagyvárosi polgárok is kerteket ültettek.

 

 

                                          Vegetarianizmus

   A történészek szerint az őskorban minden ember növényi táplálékokon( magvakon, gyökereken, gumókon és vadgyümölcsökön) élt. Csak a technika fejlődése tette lehetővé az állatok elejtését, majd később a tenyésztését és ebből adódóan a húsevést.

   A vegetarianizmus igazi bölcsője India . Itt évezredes hagyományokkal bír ez az életforma. A hinduizmus követői szerint a vegetarianizmus nemcsak táplálkozási szokás, ez egy sajátos életmód és életfilozófia. Követői azt hirdetik, hogy a húsevés az agresszív viselkedés egyik fő oka. A csak növényi koszton lévő emberek nemcsak egészségesebben, de sokkal békésebb, harmónikusabb életet élnek.

   Magyarországon már 1883-ban megalakult az első vegetáriánus egyesület. 1940-ben már önálló folyóírat is létesült. A Bicsérdi-féle vegetáriánus szakácskönyv már a II. világháború előtt közreadta a magyar közízlésnek megfelelő hústalan recepteket. A háború után feledésbe merült a vegetáriánus életmód.

    A vegetáriánus étkezésnek több fokozata is van. A legszigorúbb vegetáriánusok csak az úgynevezett nyerskosztot fogyasztják. Ez azt jelenti, hogy csak nyers gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. A kalóriát olajos magvakból nyerik( dió, mogyoró, napraforgó, dinnyemag, stb). A vegetarianizmus legelterjedtebb formája  a főtt és nyers gyümölcs és zöldségkészítmények fogyasztása. A legliberálisabb formája pedig az úgynevezett laktovegetarianizmus. Ebben az esetben tejtermékek és esetleg a tojás is fogyasztható.

 

                                                    

 

   Az ízek világában egyedülálló, sajátos helyet foglal el. Az egyetlen ízesítőszer, amely nélkülözhetetlen a szervezetünk felépítéséhez is. Mind a növényi, mind az állati táplálékokban megtalálható. Fogyasztása tájanként és országonként változó.

    A természetben gazdag sólelőhelyek találhatók. A tenger átlagos sótartalma 3,5%, a víz elpárolgásával nyerhető belőle a tengeri só. A több  millió éve kialakult tengerek üledékéből bányásszák a kősót. Hatalmas sópárló telepeken különböző finomságúra kristályosítva, tisztítva készül belőle konyha-, illetve asztali só.

   Bizonyos, hogy nem mindig állt rendelkezésre só. Előtte a hamuval sóztak. Talán innen ered a "hamuban sült pogácsa" kifejezés. A só évszázadokon át különleges érték volt, isteni ajándéknak tartották, mivel egyes népeknek jólétet, gazdagságot hozott. A múltban fontos kereskedelmi cikk volt, gyakran vívtak érte háborút. A föníciaik, rómaiak a sót a híres "borostyánúton" szállították az északi népekhez. Hosszú ideig a sóutak stratégiai fontosságúak voltak. Velence felvirágzását szintén a sókereskedelemnek köszönhette. Kína egyes területein a sóból készült pogácsa fizetési eszközkén szolgált. A só összefüggött egyes népeknél a vendégszeretet, a hűség, a szövetség, az őszinteség fogalmával is.